Tisztázzunk valamit.
Szeretek olyan emberekkel dolgozni, akikkel lehet együtt működni.
Ez érvényes a munkahelyre, de méginkább fontos pl az esküvőknél, mert ugye ott nagyon gyorsan össze kell szoknia a csapatnak (vőfély, fotós, zenekar, étteremfőnök, stb…) hogy zökkenőmentes legyen minden, mivel nem lehet semelyik részét sem megismételni.
Nem teljessen igy történ egy esküvőn, nem is oly` régen.
A fotós kiléte nem érdekes (soha többet), meg nem is szeretjük a hitelrontást, de biztos, hogy legközelebb, ha elhivnak esküvőre videózni, az lesz kb a második kérdésem, hogy ki lesz/lenne a fotós.
Ha épp az, aki most megkeseritette az életünket, akkor azt azonnal közölni fogom a párral, hogy sajnálatos módon nem szeretnék vele együtt dolgozni. Vagy ajánlok neki mást, az én fotósaim közül.
Ha megkérdik miért, még lehet, hogy ki is fejtem.
A felvételek közben már gondolkodtam, hogy vágok egy olyan klipet is, amin csak az látszik, ahogy a fotós “munkálkodik” nem törődvén a körülményekkel, CSAK NEKI JÓK LEGYENEK A KÉPEI.
Fura mód, ezt még eddig nem tapasztaltam egyetlen esküvőnél sem, pedig, ahogyan Kamill barátom mondta nekem egyszer: “Nálad már csak az anyakönyvvezető jár többet esküvőre.”
Szóval alig maradt nyersanyag, amiben nem volt benne a fotós, vagy a bámészkodó nője/felesége/társa ne mászott volna bele.
Ezért kellett elnyújtanom most a snitteket, hogy egy rövidebb zenébe beleférjen a fotós klip, mert több mint a felét kidobhattam a fotózáskori felvételeknek.
Akkora volt a fejem aznap attól a fotóstól, mint még soha.
De ne szaladjuk ennyire előre.
A templomban mondtam a fotósnak, hogy én a pulpitusról venném a bevonulást, (mivel teljessen véletlenül ismertem a papnőt, ezért megkérdeztem, hogy felmetek-e, és megengedte), meg lehet, hogy az egészet, mert Laci úgy is lent van a másik kamerával.
Erre azt mondja, de akkor Ő nem tud totált fényképezni, mert benne leszek.
Mondom ok, akkor majd a bevonulás után lemegyek.
na, bevonulás kezdődik.
Gondoltam, én balga, hogzy majd fényképez kb két-három közelit és kiáll a képből.
DE NEM! Folyamatosan jött háttal felém a pár előtt.
Na itt kiakadtam kicsit.
A szertartás közben meg folyamatosan közelieket csinált.
Ilyen például az, amikor a vőlegényről csinál közelit a szertartás alatt.
Ilyen meg amikor a menyasszonyról, bár ez legalább távolabb van, de a kamerához pont közelebb.
Ergó folyamatosan a képben volt benne.
Kénytelen voltam én mászkálni a felvétel közben.
Akkor minek vittem állványt?
Tenném hozzá, hogy volt már olyan pap, aki azért dicsért meg minket, mert milyen diszkrétek vagyunk, és nem zavarunk semmit, mint ha ott sem lennénk.
Igen. Ne is rólunk szóljon ez a nap, hanem a párról.
Na, lassan kivonulás. El is indultam kifelé, amig Laci vette a párt a másik kamerával.
Beálltam a kijárathoz, hogy majd szépen felveszem a kivonulást.
4 kislány rózsaszirmokkal a pár előtt.
Erre a fotós beljött gyorsan a kamera és a kislányok közé, takartva a párt, és mondta a kislányoknak, hogy miként dobálják a rózsaszirmokat, és neki is állt fotózni.
Csak nem jött ki a képből, a pár meg elindult felém, kifelé.
De a fotós csak felállt tőlem 4-5 méterre, és jött háttal felém.
(Biztos nem látta még sehol, hogy esetleg ezt is kamerázzák.)
Nem nagyon találtam a szavakat, és a végén még nekem kellett odébb állnom…
(A temlomból kiérvén káromkodtam ki magam, mert ennyire vagyok jólnevelt.)
Bevonulás , szertartás, kivonulás, gratulációk.
Csak ennyit szúrtak el. Fura hogy nem is áll több elemből ez a rész.
A gratulációknál meg a fotós kolléganő jött egy vállról indithatós objektivvel, és nem zavarva, hogy én venném a gratulációkat, beállt elém, a másik irányban (kb 3 méterre) lévő kis “rózsalányokat” fényképezni.
Valaki mondja már meg nekem, hogy egy esküvőn mi a francra használható egy ilyen obi.
Látszik, hogy nem értek hozzá.
Ez éppen a gratulációk egy jelenete arcok nélkül.
Érdekes, hogy minden meghivott valahogy észrevette, hogy ott pörög a kamera, és nem álltak a képbe.
Ismételném, nem akkor jöttem oda a kamerával, hanem ekkor már kint álltam ugyan azon a helyen kb a nyolcadik perce, sőt egyszer már közelebb is kellett mennem kb 1 métert, mert akkor ugyan ezt előadta.
Mögöttem kb 60 méter hely volt még.
Én hülye minek használok állványt.
Na induljunk akkor autóval ez étterembe, fotós elindul, de látja, hogy a menyasszonyi autó a templom előtt kint áll, igy meg is állt gyorsan a 2×2 sávos út jobb szélső sávjában a MEGÁLLNI TILOS TÁBLÁNÁL, magyarosan, vészvillogóval. Erre a városi forgalom odaért 2 sávban, és majdnem sikerült ezzel egy balesetet csinálni, mert valaki nem vette észre hogy ott állnak, igy éppen elfért 3 autó a 2 sávban.
Átmentünk az akkor még üres étterembe, és gyorsan csináltam igy néhány felvételt, és vártam, hogy bevonul az ifjú pár, de nem jöttek.
Mondom, ki megyek, meg nézem, hogy mi van.
A vőfélynek is keresztbe tettek, mert a fotós a párt elvitte egyből fényképezkedni a közeli parkba.
Na, én meg rohanhattam utánuk.
Holott a vőfély munkája azt megmondani, hogy ki mikor hova, de itt nem úgy tűnt.
Igy történt az, hogy szegény násznép kb egy órán keresztül kint állt VOLNA az étterem előtt, ha a vőfély ezt nem oldja meg viccesen, és tereli be a násznápet.
A fotózás 1 óráján sikerült felvennem 25 percnyi anyagot, amiből ha 10-12 volt használható.
“Egy úriember elmondása szerint, amikor visszaérkeztünk az étterembe, akkor meg az étterem főnök beszédét is elszúrta valamivel a fotós.
Majd 2 perc múlva odament a fotósokhoz az étteremvezető és megmonta nekik, hogy itt ma semmit ne kérjenek ezek után, még egy pohár vizet se!”
Azzal magyarázta meg nekem utólag a fotós, hogy elromlott a nem tudom, milyen objektivje és az szervizben van, ezért most csak ez van neki, és ezzel csak közelről tud fotózni.
(Nem értek hozzá bevallom őszintén.)
De ha tök véletlenül elromlik mind a két kamerám, akkor ezért én is még elmenjek az esküvőre, mert úgy is meghivtak???
Minimum hogy bérlek kamerát valahonnan!!!
És nem sajnálom, hogy ilyen sorokat valaha is le kellett irnom. (ha magamban tartom, akkor sem jobb.)
Annak örülök, hogy a vőfélyjel, étteremvezetővel és a zenésszel jó lehetett együtt dolgozni.
Az éjszaka utolsó 20 percében meg lejött az egyik cipőm sarka is. 
—–
Viszont nekem ez a pár nagyon szimpatikus, és a foglalásuk óta szerintem barátian beszélgettünk legalább hetente egyszer, kb úgy mint akik x éve ismerik egymást.
Igyekszem mindent megtenni a felvételekért, hogy nem ez maradjon már meg a párban.
—–
Ez az irás nem vonatkozik minden fotósra!
