11óra felé elindultunk a csütörtöki szokásos vizsgálatra a kórházba, amit a születésig minden héten meg kell tenni. Beszállok az autóba, Gabi meg mutogat kintről, a jobb első kerékre.
Én meg már kezdek ideges lenni, mert a jobb első kerék szokott defektes lenni, de ugye éppen 1 hete cseréletem le a kerekeket, tehát nem lehet az.
Mindegy, kiszállok, megnézem.
DE! Volt benne egy csavar. Az egy hetes gumiban. Remek!
Tudni kell, hogy egy MÉH telep mellett lakunk, tehát lehulló fémdarab az nálunk előfordul, és az idén már nem tudom, hányadszor voltam gumisnál.
Lassan vehetnék bérletet oda.
No, nem volt mese vizsgálatra menni kell, igy lementem azzal a lapos kerékkel a gumishoz.
Jól meg is rágta a gumit mire leértem, pedig direkt óvatosan mentem.
Végülis nem vészes. (nem a fenét)
Csak arra gondolok, hogy ha éjszaka döntött volna úgy a gyermek, hogy megszületik, akkor vicces lett volna neki állni még előtte kereket cserélni.
Számlát kértem a gumistól első felindulásombó, hgy majd jól benyújtom a MÉH-telep tulajának, de mire hazamentem már voltam annyira nyugodt, hogy a számlát az asztalomon hagyjam.
Ma volt a megbocsájtás napja.
